PKE blog

 A PORTRÉ PÉNTEK sorozat keretében igyekszünk mindig valakit közelebb hozni az olvasókhoz, akik arcról bizonyára roppant ismerősnek lesznek, ám talán sok közületek nem tudjátok pontosan, hogy kiről van szó, és főképp, hogy mivel foglalkozik, illetve miért fontos egyetemünk életében.

  „Merjük egyszerűen elmondani a jót”

Dr.Hermán M. János,

Tanszékvezető, Teológia tanszék

„Üdvözlöm a kezdeményezésüket!”- fogad minket  rendkívül barátságosan Hermán M. János (61) lelkész, egyháztörténész, tanszékvezető.

Bár alapvetően falusi környezetben töltötte gyermekkorát („ ma is pontosan emlékszem a kaszálás, szántás, vetés fortélyaira, azt gondolom, jó mezőgazdász  is vállhatott volna belőlem”), kötődése Kolozsvárhoz a kezdetektől meghatározó, igaz, a kincses város csak annak köszönhetően vált szülőhelyévé, hogy a Györgyfalvától számítva, Kolozsváron volt a legközelebbi szülészet. Amellett, hogy édesapja is lelkész –„valódi teológiai zseni, nyolcvan évesen még irigylésre méltóan beszélt latinul s héberül”-  tanítónő édesanyja („akitől rengeteget tanultunk gyermekkoromban, páratlan módon tudott bármiről mesélni”) családjában is generációkra visszamenően megtalálható e hivatás.

Már gyermekkorában falja a könyveket -„öcsémmel, lámpaoltás után sokáig petróleumlámpával olvastunk, csak arra kellett vigyáznunk, hogy annyi maradjon benne, hogy reggel szüleink ne jöjjenek rá minderre”.  Érdeklődését, és szakmai igényességét jelzi, hogy a négy évnyi kolozsvári teológiát követően egy évet Nagyszebenben, két évet pedig még Bukarestben is lehúz, előbbi helyen németül, utóbbi helyen románul végezve tanulmányait. Utóbbinak  rendkívüli vonzerőt kölcsönzött az ,hogy a bizantinológiával ilyen szinten sehol máshol nem foglalkoztak, mint az ottani teológián. A bizantinológia mellett kiemeli a még korábbra visszanyúló klasszikus görög-latin műveltség fontosságát, véleménye szerint „bármilyen komoly kérdés kapcsán manapság is ehhez érdemes visszanyúlni”.

 Lelkészi szolgálatát kis mezőségi falvakban kezdi, majd 1975-ben házasságot köt. Üldöztetés miatt, illetve a megítélése szerint  egyre viszontagságosabbá váló hazai viszonyok miatt  felesége szülőhazájában, Hollandiában folytatja életét. Menekülésüknek a dátuma 1983 szept. 10-ike. A PKE mellett, illetve előtte oktat Groningenben, Révkomáromban, de bevallása szerint mindenhova elkíséri ,,transzilván öntudata”, amely azonban nem gátolja meg abban, hogy a helyi  értékeket  és a különlegesséket mindenhol meglássa. Ez is elhangzott többek között: ,,írják le: a holland búzasör kíváló, az árpasörökkel bármikor felveszi a versenyt”.

-A teológia tanszék vezetőjeként, kérem meséljen arról,  milyennek látja egyetemünk keresztényi  jellegét, illetve vidékünk hitéletének helyzetét általában?

-Úgy vélem, hogy a ’89-es rendszer váltás előtt a hitbéli szilárdság sokkal erősebb, sokkal érzékelhetőbb volt. Ehhez nyílván hozzájárult, hogy csaknem 200.000-250.000 magyar elvándorolt, közöttük számos dolgos, hívő ember is. Hasonlóan negatív hatással  volt az, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása vontatottan és részlegesen halad. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ma mindenki gyakorolhatja a hitét, ehhez a lehetőségek adottak. Épp ezért elvárnám, hogy az egyetemen ,hétköznap, kedden délelőtt szervezett istentiszteleten legalább egy-egy munkatárs révén minden tanszék képviseltesse magát. A keresztény életszemlélet  legyen meghatározó. Mi mindig hittünk a szó erejében, ifjúságközpontú életet akartunk, hogy „szeretet járja át a szíveket”- ez nagyon „papos”, de nem tudjuk másképp mondani, egyszerűen ez kell.

 -Hogy látja, melyek lehetnek azok az új irányok, amelyekben az egyház és egyáltalán, a keresztény életszemlélet megmutathatja önmagát, és új rétegeket is megszólíthat?

 -Azt gondolom, hogy a közösség szerepe még fontosabb, mint korábban. A mostanihoz  hasonló válságokat, és egyéb nehézségeket is úgy védhetünk ki, ha összetesszük amink van, és megpróbálunk együtt maradni. Épp ezért, számunkra mindig nagyon fontos volt a társadalmi érzékenység, és olyan eszmék képviselete is, mint például a környezetvédelem. Az egyház valahol „zöld” , hiszen a környezetünk megőrzése kapcsán mindenekelőtt Istennek vagyunk felelősek. Emellett meg azt hiszem, mernünk kell példák, jó példák lenni a többiek számára, a leghétköznapibb helyzetekben is. Ha néha furcsa, vagy kellemetlen is, azt hiszem, ezt mindenképp fel kell vállalni. Ugyanígy, talán sokan nem gondolnák, de igenis keresztényi erény az emberi jogok védelme . Bár tény, hogy meglátásom szerint Nyugaton időnként az állatvédelem -a civil szféra erősségének köszönhetően -erősebb, mint Európa ezen felén az embervédelem. Hangsúlyozom a politikai felelősségünket, a civil szervezetek építését.

-Az Ön szemszögéből, milyennek látja az egyetem jelenlegi helyzetét, illetve jövőbeli lehetőségeit?

-Tulajdonképpen tíz évről tudok beszélni. Ami az egykori Sulyok István Református Főiskolával történt, történik, az önmagában csodálatos, gondoljunk csak az akreditációs folyamat sikerére. Higgyék el, nagyon fontos, hogy merjük elmondani a jót!  Dugjuk össze mi magunk a fejünket, s merjünk közösen tanácskozni a lehetőségekről. Emellett, talán a legfontosabb az az, hogy oktatóink és diákjaink is, tudományos tevékenységükkel, szakmai eredményeik révén öregbítsék az egyetem hírnevét, és járuljanak hozzá fejlődéséhez. Érezzék magukat a PKE tulajdonosának, képviseljenek egy kívánatos szellemiséget. A hála érzése töltse be a szíveket.