Folytatódik a Városháza utca, vagyis  a „világ közepe” a szép oldalainak bemutatása rovatunk..

Tovább sétálgatva az egyetem utcáján, csak azt tudom, mondani, hogy jó itt élni. Jó látni, hogy vannak kis baráti házacskák, ahol családi vállalkozásban készséggel, kedvesen és a ma már retrónak számító hagyományos módon állnak a rendelkezésünkre. Ez alatt érteni meleg, illatos boltocskákat, ahol valahogy azt érezzük, hogy az eladó nénikének-bácsikának fontosabb a munka iránti alázatosságuk, mint a zsebünk kizsákmányolása. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én szívesen adom ilyen helyekre a pénzem, vagyis a szüleim pénzét.

Ott van például a Sárga kávézó ..

A kiszolgáló leányzó megkérdi, miért vagy szomorú. Beteszi a kedvenc Bori számod. Lehalkítja.. Fölhangosítja… A kávédat ha kell habosítja.. Ha kell kétszer annyi tejet tölt bele. ( Ez egyébként  a kedvencem, mert higiénia ide vagy oda, ők kérem szépen dobozos tejet töltenek a kávéba- jelzem, még sose volt rossz- és ezáltal amennyit kérsz csurranni, annyi cseppen.)

Ide bejöhet gyors dolgait elintézni az is aki nem fogyaszt épp akkor. Ez se divat, sőt már durván ciki számba megy globalizált világunkban.  Nem tudom, hogy mennyire éri meg nekik, de van ingyen kábel nélküli internetjük  is.  Fent is van szint, lent is van szint. Kicsi hely, de sok sok jó ember elfér benne. Ja, és az a híres és nagyon finom kávé- mint ahogy a többi nedű is olcsó- két ronba kerül.

Ha tovább ballagunk, észve vehetünk egy újabb  nem különösebben feltünő jelenséget. A Sárgától körülbelül háromszáz métert haladva előre, jobbra nézve, egy kicsi kirakatot pillanthatunk meg, ahol rendőr, postás, szalma, és mindenféle kalapokat pillanthatunk meg. Bent ül egy öreg kis bácsika és a girbe-gurbaságokat kavítgatja ki nagy szakértelemmel. Ez is annyira megnyerő, mint például a golyóstolljavítók, hogy létezik még ilyen.. És milyen jó.  Tehát ha van megsérült kalapod, mindenképpen hozd el ide.

Reklám után folytatjuk.. Addig is szép tavaszt!