Kedves Olvasók,

A legutóbbi bejegyzésünk tavaly áprilisban került fel az oldalra. Mondhatni, hogy rövid szüntetet vettünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy valójában olyannyira eltűntünk, hogy sokan nem hitték volna, hogy innen még van visszaút. Úgy tűnik van, legalábbis felcsillant a visszatérés reménye, bízzunk benne, hogy nem délibábot láttunk.

Miért kezdjük újra? Van-e erre szükség? Mi lesz ezután? Mi is ez az egész?...

...és ezek mellett nagyon sok egyéb kérdés is felvetődött, melyekre se módom, se kedvem nincs válaszolni. Röviden csupán arról van szó, hogy továbbra is fontosnak tartom azt, hogy legyen egy olyan közeg, mely könnyedén hozzáférhető bárki hálószobájából, napközben rá lehet pillanatani, és ami hídat teremthet a PKE-hoz kötödő személyek között, és közös verbális játszótérré vállhat. Nem mellesleg továbbra is várok minden javaslatot arra, hogy milyen rendezvényeket, eseményeket, közérdekű tudnivalókat hírdessünk, ha bárki tud ilyet, írja meg, és leközöljük. Sokkal jobb ez mint a plakátok vagy a szórólapok, hiszen ezek papírból vannak, és az ilyen mulatságnak  súlyos ára van.

Minden más időközben szerintem úgyis kiderül, ha esetleg mégsem, senkinek nem kell nyugtalanul aludnia, írhat a pkeblog kukac gmail.com címre. Remélem mindneki tudja értelmezni (a szomorú tapasztalat az, hogy nem) azért kell így írni, hogy ne kapjunk a jelenleginél is több ajánlatot Burkina Fasobol, Nigériából és Sierra Leonéból...ha valaki szeretne segíteni dúsgazdag afrikai urak s hölgyek kisemmizett rokonainak kimenteni a családi vagyont Európába, tíz százalékos jutalék fejében, annak továbbíthatok néhány jószándékú ajánlatot, de én magam ezekből inkább kimaradnék...egyszerűen nem tudnék mit kezdeni ennyi pénzzel, csak ezért nem foglalkozok ilyesmivel...

Arról, hogy ez a blog miről szól, mindenki a legelső bejegyzésben olvashat.  Az eddigi struktúra valószinűleg nem fog fennmaradni. Hogy mi lép  a helyébe, ezt még pontosan nem tudom, nagy mértékben függ a felmerülő igényektől, melyeket a fenti emailcímre lehet postázni.  Itt kell elnézést kérnem mindazoktól, akik a hosszú szünet alatt írtak és nem kaptak választ (sokkal többen voltak, mint a látogatottságunk alapján vártam volna), ezentúl munkatársaink napi rendszerességgel fognak ezzel is foglalkozni.

Ha már munkatársak..nagyon fontos: keresünk szerkesztőket, tudósítókat, hogy hozzájáruljanak a bloghoz, ötleteikkel, véleményükkel, mondanivalójukkal. Nem válogatunk, ugyanúgy nyitottak vagyunk diákok és tanárok érdeklődésére.

Nagyjából ennyit, így elsőre, bemelegítésként. Véleményeket ,kritikákat örömmel fogadok a fent megadott email címre (azok kedvéért, akik mindig a végét olvassák el s majd eldöntik érdekli-e őket az írás többi része, ide is leirom: pkeblog kukac gmail.com. ). Minden észrevétel jól jön a gyerekcipőben járó bloggereknek.

Apropó, gyerekcipő: szeretnék mutatni valamit, ami engem mélyen megfogott. Nehezen hittem el, amit láttam és hallottam, idővel sikerült megbarátkozni a tudattal, hogy ilyen létezik, mostanában meg csak önfeledten élvezem. Egy koreai kissrácról van szó, aki tud valamit, amit az ő korában nagyon kevesen, vagy -és ez a valószínűbb- senki más. Sok kellemes percet szerzett eddig, remélem, másnak is elnyeri tetszését a repertoár.