A PORTRÉ PÉNTEK sorozat keretében igyekszünk mindig valakit közelebb hozni az olvasókhoz, akik arcról bizonyára roppant ismerősnek lesznek, ám talán sok közületek nem tudjátok pontosan, hogy kiről van szó, és főképp, hogy mivel foglalkozik, illetve miért fontos egyetemünk életében.

Székedi Levente

„ Nem szabad leszűkítően gondolkolkodni.”

               Székedi Levente

               A Társadalomtudományi tanszék oktatója

„Ne haragudjon, hogy így megvárattam, én mindig megyek valahova, vagy jövök valahonnan. Kér egy almát? „– kezdődik jó hangulatban a beszélgetésünk.

Székedi Levente 1973-ban született Erdély leghidegebb pontján, Csíkszeredában. Értelmiségi szülők révén, édesanyja tanár, édesapja újságíró volt, fiukat a Matematika Fizika Líceumba (később Márton Áron Gimnázium) íratták, az akkor még egyedüli utat választva az egyetemhez. „Megjegyzem,- amit röstellek is-, hogy édesanyám és feleségem is német szakos tanárok, és nem beszélem a nyelvet. Remélem, mikor a gyerekeim, majd én is megtanulok.”

 Matek-fizikán, majd mechanikán, az iskola egyetlen magyar szakán tanult - ezt nagy szerencséjének érzi.  Tinédzserként ő sem maradt ki a sorból, ő is igen  „lázadó” volt. Esetében ez még külön betudható az akkori decemberi eseményeknek, miután, mint meséli- „Az iskola szigorú kultúrája szétesett, megújult minden perspektíva.”

17 évesen észrevette, mennyi kulturális  áramlatból kimaradt a kommunizmus miatt. Bizonyára szülei hatására, nyitottá vált, el kezdte érdekelni a közélet, hirtelen mindennel foglalkozott, és háttérbe kerültek számára a matematika és fizikai rejtelmei. Igen el kezdték érdekelni a régi rock műfajok, Egyig akkor felfedezett, de még máig igazi szerelme a progresszív rock. Míg a többi osztálytársai az akkori divatzenéket szerették, ő Pink Floydot, King Crimsont, Led Zeppelint hallgatott. Szünetekben kazettás magnóval zenét hallgattak, hogy megszerettessék ezt a műfajt az osztálytársakkal. Mint meséli: „Addig elmentünk, hogy a Pink Floyd The Wall albumának dalszövegét megszereztük angolul és magyarul, begépeltük, sokszorosítottuk, és terjesztettük is az iskolában.”

 „Izgatottan ültem a régi rádiónk előtt, és a România Tineret - et , a Pittiş Showt hallgattam.” – mondja, és ez a mai napig meghatározója az életének, ugyanis a zenén kívül egy általa nagyon fontosnak tartott dolgot kapott: változatosabb lett a világlátása.

Bár azért ment oda, hogy egy viszonylag befutó szakmát tanuljon, középiskolai évei alatt rájött, hogy ugyan megy neki az informatika, de a „járulékos” matematikával már gondjai vannak. Viszont az évek fontos hozadékának tartja amit a magyar és filozófia tanáraitól tanult: megérezni-megérteni, gondolkodni, érvelni és logikusan felépíteni valamit, - ezeket mai napig nagy kincseknek éli meg.

A középiskola végéig még nem tudta, mit akar tovább tanulni, mikor meglátta, hogy Kolozsváron a felvételin szociológiából filozófiát és algebrát kérnek. Ekkor két hét alatt felkészült, és az elsők közt be is jutott az első magyar társadalomtudományi évfolyamra.

Még fogalma sem volt róla, mit takar a szociológia, számára és az akkori kor számára még „fekete listás” tudomány volt.

Az egyetemen  is sok minden érdekelte, sok dologgal foglalkozott ami nem feltétlenül kötődött a tanuláshoz – mint a diákélet, de mint mondja – nem bánja, hisz az akkor megtapasztaltak nagyon hasznára váltak, könnyebbé tették az életét.

Egyetemi évei alatt kiemelkedően sokat tanult például Magyari Tivadartól, akiknek könyvei a szociológiás hallgatók körében igen népszerűek.  No, de ne higgyük azt, hogy Levente kivétel volt, mivel  ahogy az sokunknak ismerős,  ő is  „hegy alatt abrakolós” típus volt. „Utolsó nap lettem készen az államvizsga dolgozatommal, édesapám este későn biciklivel vitte el ismerőseihez, hogy kinyomtassák.”

A negyedik év végén, szintén elsőként írta és védte meg magyarul szakdolgozatát, amit a reklámról írt.

Egyetem befejezte utáni szakmai irányultsága – mondja - a „szerencsés véletlen műve”: a folyosón egy kollégája hívta fel figyelmét egy képzésre. Jelentkezett, majd két évig kisebbségszociológiát tanult Budapesten angol nyelven. Kiemelkedő előnyének, és nagyon fontos szempontnak érzi, hogy akkor még nem voltak politikai ellentétek a szakemberek között ellentétben a mai viszonyokkal.

Budapest után Nagyváradra jött, édesanyja szülővárosába, de már nem diákként.

Gyorsan és gördülékenyen vette a váltást, az Ady Endre Sajtókollégiumban elkezdett tanítani, ahol rájött, hogy igen jól érezte magát pedagógusi szerepben.

De ez nem volt elég neki, igen sok eltérő dologban kipróbálta magát: dolgozott reklámcégnél, ahol ingyenes autós lapokat terjesztettek; dolgozott az Ecclesia Mater Alapítvány hajléktalanellátójában; a Scripta Kiadó marketingeseként „alapító tagja” a Krónika napilapnak.

Később a nagyváradi egészségnevelési központban már szociológusként tartott többek között  szexuális felvilágosítást román nyelven. Az önkárosítás veszélyeire való felhívásai közben önmagát is sikerült meggyőzze, ugyanis egy dohányzásellenes kampányban ő maga is leszokott a cigarettáról. Később egy magánpoliklinikán is tevékenykedett, itt megérezte, hogy a monoton munka nem az ő világa. Utána az Erdélyi Riport marketing-igazgatója volt, ahol belefáradt a sajtó általános helyzetébe, a fő tevékenységnek számító támogatások felkeresésébe.  Később egy volt kollégájával , Králik Lóránddal egy gazdasági hírportált alapítottak. Egyetemünk előtti utolsó állomása, egyben szívügye is, a faluturizmus – egy  többek között falusi turizmus tanfolyamokat szervező céget is megalapítottak.

„Bár nincs hosszú publikációs listám, a tudományos gondolkodásban is hasznos tapasztalatokra tettem szert. És ezt felhasználom az óráimon, a diákokkal való kommunikációban, vagy akár egy kutatás terepmunkájánál amikor egy öreg bácsikával kell kapcsolatot teremtenem.”

A tartalmas út összes tapasztalatával magában Székedi Levente 2004-ben az egyetemünk óraadó oktatója lett. A kezdetekben orvosi szociológiára - amiből  jelenleg doktorál - , majd az óraszámok növekedésével egyre több mindenre okította a diákokat.  Most úgy érzi, nálunk megállapodott az élete.

Idő közben családot alapított, és már két kisfia van.

Ön szerint milyen egy jó szociológus?

Szerintem a jó szociológusban a „közismert” kvalitások (analitikus készség, globális látásmód, elhivatottság stb.) mellett például egy adag kalandvágy is kell, hogy legyen.

Van a szociológiának „szakmai ártalma”  ?

Igen, van.  Meglátásom szerint az implikálódás az, az „én-bevonás.” Engem például meglehetősen cinikussá tett.

Ön szerint mi a szocilológia - mint  tanulandó szak -  erőssége?

Szerintem a sok-sok területen való készségek fejlesztése. Ezt tartjuk az egyetemen is nagyon fontosnak. Lehet, hogy egyes diákok nem értik, nekik miért kell ezt vagy azt tanulniuk, csinálniuk, de nem szabad leszűkítően gondolkodni! Nézzünk körül a világban, hogy mennyire fontos a sokrétűség. Ugyanakkor szerintem a társadalomtudományok elvégzésével kialakul a diákban egy „szociológiai látásmód”, amelynek igen sok hasznát veheti a társadalom megértésében, és a „miértek” megtalálásában.

Mi a helyzet a szociológusok megítélésével?

A szociológusokat még most is sok esetben rosszul ítélik meg. Szürke tudósoknak képzelik őket, pedig nagyon kevés százalék az, aki akadémiai környezetben helyezkedett el. A szociológia egy gyakorlatias tudomány. Sok volt diákunk dolgozik pályázatíró cégeknél, projektfejlesztő tervek készítésénél és így tovább.

Sokat látni önt az egyetem körüli berkekben is, ott kávézik ahol a diákok, tegeződik velük, sokat beszélgetnek … Hogy van ez?

Ezen még sosem gondolkodtam , érdekes.. Ez nekem természetes. Valószínűleg édesanyám láttán alakult ez ki bennem. Nagyon társasági ember vagyok, igénylem a beszélgetéseket, találkozásokat. Itt van például az öltözködés is, én lazán öltözködöm, és sokan megjegyzést is tesznek (vagyis: tennének) ezért, de én nem tartom szükségesnek még egy akadályt tenni a tanár és diák közé a ruha különbözőségével. Ugyanakkor bár az egyetem elsődleges szerepének az ismeretek átadását tartom, fontos minden esetben meglátni a diákban az embert.

Azért ön elég sokat van az egyetemen. Hogyan kapcsolódik ki?

Hobbimnak az informatikatanulás késői hozományaként maradt a számítógép. Szerintem ezt mutatja az is, hogy az otthoni gépemen nem Windows, hanem Linux operációs rendszer fut. Máskülönben olykor barkácsolni is szoktam, de sajnos hamar elfogy a türelmem. És nagyon szeretek mozogni. Az egyetemre és mindenhová biciklivel járok. Egyébként az autót a városon kívüli közlekedés eszközének tartom és csak azért hiányzik, mert minden hétvégén, ha tehetném, elmennék a gyerekeimmel a hegyekbe.

18 évesen

Kedvenc italai :  - hegyi forrásvíz tűző auguszusi melegben

  - unokatestvéremmel való beszélgetés közben elfogyasztott,    eperfahordóban  érlelt dézsi szilvapálinka

                                 - Schweppes Bitter Lemon

Nem kedvelt italai : köményes pálinka, tojáslikőr, kólával kevert szeszesitalok

Kedvenc ételei : szamócabefőtt, sült fenyőalja, lasagna, kalotaszentkirályi diós darázsfészek

Nem kedvelt ételei : halászlé, pirított gríz, lecsó

Kedvenc napszaka:  Régen a teliholdas éj volt, ma már a hajnal az.

Kedvenc könyvei: Martti Larni: A negyedik csigolya

                                 Bernard Malamud: Új élet

                                 Per Wahlöö: Az acélugrás

Kedvenc filmei:   Krysztof Zanussi: A kristály szerkezete

                                Jim Jarmusch: Night on Earth

                                Wim Wenders: Alice in den

                                És persze a Monthy Python filmek

 Legjobb tulajdonsága: (látszólag) pozitív világkép

Legrosszabb tulajdonsága: lustasággal váltakozó alkalmi mértéktelenség

Kedvenc helye: majd megtalálom, bár nincs rá időm.