A PORTRÉ PÉNTEK sorozat keretében igyekszünk mindig valakit közelebb hozni az olvasókhoz, akik arcról bizonyára roppant ismerősnek lesznek, ám talán sok közületek nem tudjátok pontosan, hogy kiről van szó, és főképp, hogy mivel foglalkozik, illetve miért fontos egyetemünk életében.

,,Ne csak oktassunk, hanem erősítsük a csoport-szellemet"

Drs. Kinter Tünde,

a Közgazdaságtudományi tanszék oktatója

A tervek szerint nem a görbék, hanem a paragrafusok határozták volna meg az eredetileg jogi pályára készülő  Kinter Tünde szakmai életét. A terv objektív okok miatt menet közben változott, így jött a közgáz,  de bizonyítandó,hogy az első szerelem-örök szerelem, a jogi diploma megszerzése is folyamatban van esetében.

A nagy, távlati álmok kergetésétől megkímélte magát gyermekkorában, amihez nyílván az is hozzájárult, hogy már igen fiatalon megtanulta azt, amit sokan soha nem, vagyis élvezni az életet, értékelni az apró örömöket.Ezekből pedig volt bőven, a Paptamásiban töltött első évek, a hatalmas kert és az ezzel járó szabadság éllménye meghatározó. A boldog éveket három majdnem ’vízbefulladás is kísérte (jégbeszakadás, tenger...),ám az utolsó pillanatban mindig ott volt egy segítő kéz.

Az aktív gyermekévekhez a káros szenvedélyek kipróbálása is hozzátartozott, melyekkel kapcsoaltban szintén nem bizonyul kispályásnak. Nikotinmérgezés 3.5 évesen-ám azóta sem gyújtott rá. A szörpnek gondolt ribizliborból is sikerült komoly mennyiséget elfogyasztania 5 évesen, kiheverte ezt is, azóta az alkoholt is kerüli.

Mindezek mellett marad ideje szerett nagyapjától  eltanulni szinte az összes dalt, nótát, zsoltárt, és a nagyapa mivel Istenfélő ember volt –„egy trombózisból való felgyógyulás után fogadta meg, hogy azzá válik” ezért részben az ő hatására választja a református gimnáziumot.

Apás gyermek volt, ezért is lepődik meg talán, aki nem ismeri, hogy mennyire otthon van például a fociban. (Az interjú készítőjének erről alkalma volt meggyőződni egy világbajnoki elődöntő közös megtekintése alkalmával is-jó meccs végén az olaszok nyertek.) Horgászat, keresztrejtvény, sakk szintén kisujjában, és- most a gyengék kapaszkodjanak meg- édesapjától még a hobbiból űzött TV szerelés fortélyait is elleste!

Amit még gyermekkorából hoz azóta is magával , az az aktív életforma, sok mozgással. Talajtorna, modern tánc, aerobic, mind kipipálva. Szakmailag és emberileg is maximalistának tartja magát, a külvilág szerinte ezt gyakran nem érti, illetve félreértelmezi, néha ismerősei is túlzásnak tartják. Ezen szemlélethez alkalmazkodott életmódja is, a strapabírás ellenére alvásigénye saját bevallása szerint minimális.

Vizuális memóriája nem mindennapos, bármilyen szöveget első látásra képes megjegyezni, s mivel imádja a verseket, nem csoda hogy még balladákat is tud elejétől a végéig.

Nagyon szeret olvasni, Joseph Heller, Bohumil Hrabal, és Karácsony Benő műveit elsősorban, persze csak Fiedman, Samuelson es Keynes után.

Saját bevallása szerint van öniróniája (ezt bizonyitandó, nő létére elolvasta a 22-es csapdáját), és az emberi butaság bosszantja leginkább.

Kedvenc hobbyja az utazás, idegen kúltúrákkal, emberekkel, más gondolkodásmóddal megismerkedni, s fiatal kora ellenére már rengeteg országban járt.

Magánéletét tekintve úgy érzi, rátalált az igazira, de a legnagyobb szerelme a 3 éves gyönyörű és okos unokahúga, Dorka.

-Miért választotta  annak idején a Partiumi Keresztény Egyetemet? Csak azért kérdezem, mert nyílván közgazdászként az ember az egyik legpiacképesebbnek tartott diplomát szerzi meg, és talán külső szemlélőknek nem feltétlenül vonzó az, hogy ezzel az oktatásban helyezkedjenek el?

Ez egy igen érdekes történet. Végzősként az államvizsga dolgozatomat irtam A keynes-i forradalom cimmel és szüksegem volt egy művére magyarul. (mivel én az Állami Egyetemen végeztem a közgázt románul,ott a könyvtárban nem találtam ). Ezért felkerestem Péter György professzor urat (a közgáz volt dékánja), és tőle kértem segitséget. Nagyon érdekesnek tartotta a témámat, végig követte a dolgozatom alakulását, többször is konzultáltunk, s miután 10-es lett a diplomadolgozatom az államvizsgán és elsőként végeztem az egyetemen 400 diák közül, megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem versenyvizsgázni a már meghirdetett gyakornoki állásra. Megtettem, (s ezúton is köszönöm a Professzor Úrnak ezt a lehetőséget, és nagyon hálás vagyok,hisz rengeteget tanultam tőle), elnyertem az állást  s azóta itt vagyok.

-Rendszeres résztvevőjeként az úgynevezett „népszerűsítő-körútaknak”, mit gondol, mivel lehet manapság ,,megfogni” az érettségizőket, hogy minket válasszanak? Melyek lehetnek azok a területek, amelyekben álljuk a versenyt, vagy jobbak is lehetünk a jövőben a versenytársainknál?

A leghatékonyabb népszerűsitő fomának tartom ezeket a körutakat, mivel itt direkt kapcsolatba kerülünk a potenciális felvételizőkkel és azt tapasztaltam, hogy elég gyakran akkor hallanak először részletesebben az egyetemünkről, vagy konkrét szakokról. Igy személyesen meg lehet szólitani őket, lehetőségük van kérdéseket feltenni, s talán ezt más csatornákon nem tennék meg.

A második kérdésre válaszolva,véleményem szerint rosszul van megközelitve ez a témakör. Nagyon nehéz jobbnak lenni a többieknél, és a minőségibb oktatás hangoztatása is fölösleges szerintem,egyrészt mert mindenki erre törekszik, másrészt mert azt sugallja, hogy nálunk most gyatra oktatás folyik (s ez szerintem valótlan). S mindezt neheziti az a körülmény is, hogy a felsőoktatás kilépett az ú.n. elit szakaszából és már nem is tömegessé, hanem általánossá vált. Régebben úgy gondolták, hogy egyzser majd telitődik a diplomásokat felvevő mukapiac, de tapasztalhatjuk, hogy ez nem történt meg (és ez a munkáltatók vagy egy központi szabályozás hiánya ) hiszen ma már titkárnői,vagy rakodómunkási munkakörben is egyetemi oklevéllel rendelkezők dolgoznak. De nincs mit tenni, a szüntelen növekedés öngerjesztő folyamat, és a nem munkaerőpiaci, hanem szimbolikus értékű diplomák gyártása az infláció szakaszában van.

Éppen ezért a másság, az ettől eltérő jelleg kihangsúlyozása a legfontosabb. Ennek pedig két oldala van, szerintem. Az egyik a differenciáltabb, rugalmasabb szerkezet kialakitása (örülök, hogy az akkreditáció elnyerése folytán erre van is lehetőségünk ). Gondolok itt a továbbképzőkre, esetleg egy új út lehet az átképzők inditása, de ugyanide tartozik a különböző intézmények és programok közötti átjárás hangsúlyosabbá tétele.

A másik oldal, amivel kiemelkedhetünk a többi egyetem közül, az oktatás morális és lelki dimenzióinak az életben tartása. Ne csak oktassunk, hanem erősitsük a csoport-szellemet, a közösségi elkötelezettséget, a kompromisszum-készséget, a kitartást és szorgalmat.

-Van-e kedvenc emléke a PKE-n eddig elöltött időszakból?

Egyetlen kedvenc emléket nem tudok kiemelni,mivel semmiben nincs kedvencem, viszont sok kedves helyzet, pillanat jut most hirtelen eszembe. Tulajdonképpen minden diákokkal kapcsolatos esemény kedves számomra, minden órán elhangzik legalább egy szimpatikus, érdekesen megfogalmazott  kérdés. De szivesen emlékszek vissza a TDK-kra, a gólyabálokra, a TUCC maratonra, es most megis beugrott egy eset, amelyet örökre a szívembe zártam. Az elmúlt évben a végzős turisztika szakosoknak voltam az évfolyamfelelős tanára, és a ballagáson a búcsúztató szövegem elmondása után mindenki felállt és állva tapsolt hosszasan. Soha nem felejtem el azt  az érzést, amely akkor áthatott.

-Rendszeresek a szakmai kirádnulások, elsősorban a „turisztika” szakos hallgatók számára? Mesélne az ezeken szerzett benyomásairól?

Ezek a szakmai kirándulások nem a nyaralásról szólnak és nem is a szórakozásról elsősorban (bár egyesek vádoltak már meg ezzel). A másod éves turisztika szakos hallgatókkal csoportosan, buszos utazás formájában egy hét alatt bejárjuk Székelyföldet, előre egyeztetett program szerint. Minden nap 2-3 szállodát, panziót, vendéglátóipari egységet látogatunk meg, ahol egy vezető beosztásban lévő személy bemutatót tart az illető szálloda történelméről, menedzseléséről, vendégeiről majd körbevezetnek a szobáktól a mosódáig, végül a hallgatók kérdéseket tehetnek fel.

Az ott szerzett ismeretekről a résztvevő hallgatóknak irásos beszámolót kell késziteniük, s ezekből számomra az derült ki hogy rengeteg olyan információval gazdagodtak, amelyeket az elméleti órákon nem lehet elmondani, illetve érthetővé tenni. Hasznosnak tartanám több ilyen gyakorlati lehetőség megteremtését.