A KOLIS KEDD rovatunk, mint nevében is foglaltatik, minden hét második napján jelentkezik, és az Arany János kollégium lakóinak életét hivatott bemutatni. Ebbe igen sok minden belefér, tudja ezt az, aki itt lakik, és majd megtudja az, aki nem. Vajon kívánni fogja?
A téma összetettségét tekintve megéri szerintem néhány gondolat a koleszról úgy általában.
Van itt régi épület, fiúkkal, lányokkal. Van új épület csak lányokkal, de nagyobb szobákkal, polcokkal, és csillagocskás ágyneműkkel. Ez a régi szárnyban nincsen, de ott pótolja, hogy van a harmadik szinten egy naaagy tükör, nagyobb a nyüzsgés, a sürgés-forgás, a fiúk-lányok hada-zaja. Nagy kolin belül van konyhánk, van tévészobánk, van ebédlőnk, udvarunk, padjaink, kávé automatánk, roncsautónk, nagy szelektív szemeteskukáink és,játszóterünk, és még ami nem jut eszembe, de azt hiszem, majd hosszú regéléseim tárgya lesz külön mindenik. Mert megéri beszélni róluk , ugyanis kész mítoszok vannak. Van egy nyitott mikroközösségünk, és persze van sok-sok szabályunk is. Mármint nem mi szabtuk, s még csak nem is kértük, de a miénkek :P
Én, mint másfél éve bentlakó, azt hiszem, megállapíthatom: az egyetemnél is nagyobb kihívás kettő, vagy durvább esetekben három teljesen különbönöző emberrel együtt élni egy kis lukban. Ugyanis néha a fejünk is összeér, amikor alszunk. És a bulik.. Nahát azokat semmiért nem adnám. A folyosós éneklések, közös kajálások, és hatalmas szieszták a teraszon..
Később, majd mindenről részletesen…
Akit elkapott a hév, hogy belátogasson, az egyetemmel szembeni rácsos kaput keresse,(nem „zöldre vana ,zöldre vana” festve :) ) reggel 8 és este 10 között. Utána, nehogy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.