Körülbelül 24 órával azután,hogy e bejegyzés felkerül a blogra, kiosztásra kerülnek az idei Oscar díjak, melyek 2008. legjobb filmalkotásait hivatottak díjazni. Ennek kapcsán osztanék meg néhány gondolatot.

Az első, és talán legfontosabb kérdés az Oscar-díj (hivatalosan Academy Awards) intézményével kapcsolatban, az alighanem az, hogy mekkora súllyal bír, és egyáltalán,van-e létjogosultsága. Azon túlmenően, hogy  a díj presztizsértéke alighanem még mindig igen magas, és a filmplakátokon előszerettel szerepeltetik az alkotások készítői a jelölések, és főképp az elnyert díjak számát, az érdeklődés, legalábbis az amerikai közönség részéről drasztikusan csökken. Ez bizonyára összetett jelenség, sokan azzal indokolják elsősorban,  hogy a tömegízlés és a szakavatott ''zsűri" véleménye egyre ritkábban találkozik. Nyílvánvalóan ez sokáig nem volt, és nem is lehetett így, hiszen úgy az évente kijövő alkotások, mint a gyártóstudiók is sokkal kevesebben voltak, így ha készült egy korrekt alkotás, akkor már joggal lehetett reménykedni, vagy ha adott esetben egy komolyabb témájú, látványos, dramatúrgiailag összetett filmet készítettek, mint annak idején a Ben Hur , akkor garantált volt a közönségsiker és a szakmai babér-aratás egyaránt ( az említett alkotás 11 szobrocskát söpört be, így a Titanickal valamint a Gyűrül Ura 3. részével holtvrsenyben e tekintetben az élen áll).

Manapság azonban egyre gyakoribb, hogy olyan filmeket jelönek a "komolyabb" kategóriákba is (papíron természetesen mindegyik kategória egyforma, de természetesen van néhány , melyért külön harc folyik- a legjobb rendezésért, a legjobb színésznek/színésznőnek, a legjobb filmnek és a legjobb forgatókönyvnek járó díj), melyeket a nagyközönség alig ismer, és sok esetben nem hogy profitot nem hoznak a készítőknek, hanem csődközei állapotba juttatják a studiókat.

Természetesen ez sincs kőbe vésve, de az elmúlt évtizedek alapján elmondható, hogy a fontosabb kategóriákban (ld. feljebb) általában nem lehet bizonyos filmkategóriákkal (akciófilm,vígjáték,horror) nyerni, még ha vannak is eset kivételek. Az is világossá válik az elmúlt évtizedek nyerteseit (és veszteseit) böngészve, hogy vannak olyan témák is, melyek esetében még a sokszor gyengébben sikerült alkotások is bízhatnak a sikerben. Ilyenek az egyéni , csodás elemekkel tartított sikersztorik (mint pl. az idén mindne bizonnyal jólszereplő Slumdog Millionaire), a háborús drámák, a felkapott társadalmi konfliktusokat megjelenítő (talán az "Álomgyár" ilyenkor a lelkén könnyít, megnyugtatva magát azzal, hogy ezeket a filmeket kitüntetve elegett tett véleményformálói felelősségéből fakadó kötelezettségeinek), a II. világháború embertelen borzalmait bemutató, valamint a grandiózus,díszletgazdag történelmi alkotások.

Ugyanakkor, hogy manapság a zsúri követelményei mennyire nem egyeznek a közizléssel és a moziba járó százmilliók preferenciáival, azt jól mutatja, hogy az idén (világszerte óriási megrökönyödést kiválta döntés eredményeképp) a legjobb filmre nem jelölt Sötét lovag egymaga több bevételt termelt, mint az 5 jelölt film összessen. Még elgondolkodtatóbb , hogy az elmúlt évtizedek talán anyagilag legsikeresebb, kultuszfilmmé  váló és valódi szubkultúrás kinevelő Csillagok Háborúja rendezője-mindenese George Lucas sosem kapott Oscart, bár a becslések szerint összeforgatott csaknem 4 milliárd dollár minden bizonnyal enyhíti fájdalmát. Vagy ha mégsem, talán majd összehoz egy filmet egy szegénysorból feltörekvő, önmagát megvalósító jediről...

Ami röviden az idei szobrokat illeti, alighanem három film , a Gettó Milliomos, a Pankrátor és  a Benjamin Button különös élete készítői lesznek a legelégedettebbek. Mivel mindhármat megnéztem,ezért véleményem szerint az első korrekt film, de kiszámítható, a benne ábrázolt indiai hétköznapi nyomor és kilátástalanság pedig nem tudom miért tűnik sokaknak meglepőnek,revelatív hatásúnak. A Pankrátor személyes dráma a kiöregedő egykori kedvencekről, korrekt másfél óra, de szerintem senkit nem késztet mégy önmagába-nézére, a Benjamin Button különös élete pedig igazi receptre készült mozi, melynek készítői biztosra akartak menni, nagyszabású alkotás, túl sok mondanivalót viszont szerintem nem sikerült csempészni a két és félórás filmbe.. A személyes kedvenc kategóriámban, a külföldi filmek között , bár nem láttam, de drukkolok a német Der Baader Meinhof Complexnek, mivel azt gondolom a világ alig tud valamit a film témájául szolgáló, Nyugat-Németországi baloldali terroristacsoport, a Vörös Hadsereg Frakció ideológiájáról s tevékenységéről, egy jól sikerült mozi pedig nagymértékben felkeltheti az érdeklődést hasonló témák iránt.