5 éves a révkormáromi Selye János Egyetem. Akár ennyiből is lehetne ezen bejegyzés, hisz azt gondolom, számos körülmény kapcsán már ennek is komoly jelenősége és hírértéke van, de mivel talán nem mindenki számára ismert ezen egyetem múltja s jelene, illetve körülményei, ezért röviden írok róla.
Az egyetem Révkomáromban található (szlovákul Komárno), ami már önmagában is különleges. Sokat mesélhetnék a városról, annyit azonban mindenképp meg kell említeni, hogy a város jelképei Klapka György , hős várvédő (Komárom 1849.ben a derék tábornok vezetésével az egyik legtovább kitartó városunk volt), Jókai Mór, író (az Aranyember c. regény története Révkomáromban játszódik),valamint Lehár Ferenc zeneszerző. A város azért is roppant különleges, hiszen korábban, 1919 előtt egy város volt a mai magyarországi és szlovákiai részen fekvő település, mely az 1920-as trianoni döntés után vált immár két várossá. Manapság egy, a Duna fölött átívelő hídon kell áthaladni, hogy Szlovákiából Magyarországra jussunk. Meglehetősen különleges. További információk a városról itt olvashatóak.
A Selye János Egyetem (névadója Selye János orvosprofesszor, a stresszelmélet feltalálója, akinek életútjával itt lehet megismerkedni, érdemes) 2004ben jött létre, egy 2003-as törvény alapján. Az egyetemne csaknem 3000 hallgatója van, Révkomáromban gazdaságtudományi, teológiai valamint tanárképző karok vannak, illetve kihelyezett tagozatokat is működtetnek.
Személyesen volt alkalmam részt venni a hétfői ünnepségen, melyet többek között Sólyom László és Ivan Gasparovic köztársasági elnökök is megtiszteltek, és amely valóban ünnepélyesre sikeredett. Amellett, hogy minden bizonnyal irigyelhetjük azokat a gazdasági aggodalmakat, amelyek az ottani euró-bevezetést és az azzal járó esetleges áremelkedést övezik, azt gondolom,hogy a Felvidék-i magyarság nincs könnyű helyzetben. Ennek részleteire fölösleges itt kitérni, akit érdekel a téma, sajnos bőven talál ilyen vonatkozású híreket az interneten,vagy bárhol máshol. Ennek ellenére, a Selye János Egyetem a béke szigetének tűnik az oda csak épp betoppanó vendégek számára. Naívitás lenne azt gondolni, hogy nekik nem kellett, és nem kell keményen megkűzdeni minden egyes lépésért,melyet a fejlődés irányába tehetnek, de határozottan az volt a benyomáso,hogy jó úton járnak. Örömre szolgált, hogy a felszólaló szlovák vendégektől, többek között a Gasparovic elnök útólr is pozitív kicsengésű köszöntőt mondott, ami tekintetbe véve a jelenlegi, feszültésgektől és lappangó indulatoktól sem mentes magyar-szlovák kapcsolatokat, mindenképp nagyra értékelendő gesztus volt részéről.
Bár nincs túlságosan szoros kapcsolatunk velük, több hallgatóval, oktatóval is elbeszélgettem, és úgy éreztem, határozottan örülnének annak,ha a szálakat szorosabbra tudnánk velük fűzni, bármilyen szinten. Azt gondolom, ha mi is nyitottak vagyunk erre, nem lehet akadálya. Biztos vagyok benne, hogy kölcsönösen sokat tanulhatunk egymástól.
Isten éltess tehát sokáig a révkomáromi Selye János Egyetemet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.