CSEMEGE CSÜTÖRTÖK: rovatunk elsősorban azoknak szól, akik szeretnek csemegézni, azaz olyan (kultúr)termékeket fogyasztani, melyek a megszokottól eltérőek, vagy valóban ritkák és kiemelkedő minőségűek. A hét 4. napján ezentúl ilyen csemegékből válogatunk olvasóinknak.
A rovat nyítószámaként, pedig engedjétek meg, hogy ezennel virtuálisan is továbbítsam dr.Hermán M. János tanszékvezető úrtól kapott, szombaton megnyitásra kerülő Melanchton emlékkíállítás meghívóját: (Melanchtonról a felhívás alatt olvashattok bővebben)
Melanchton Fülöp (1497–1560)
emlékkiállítás
M E G H Í V Ó
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Székházának (Városháza u. 27. szám) első emeleti csarnokában március 7–15. között látható a Németország egykori tanítómesterének életéről szóló kiállítás, amelyet főtiszteletű Tőkés László nyit meg szombaton délután 17 órakor. Közreműködik a nagyváradi Psallite kamarakórus.
Ezt követően a Bartók-teremben Melanchton-szimpóziumra kerül sor.
Nyitó- és záróáhítatot tartanak a nagyváradi Evangélikus Egyházközség lelkipásztorai, reformációtörténeti előadást tart dr. Buzogány Dezső professzor. Bemutatják Hermán M. Jánosnak a Johannes à Lascoról írott könyvét. A Partiumi Keresztény Egyetem Német Tanszékének diákjai Melanchton-művekből olvasnak fel részleteket.
Az est agapéval zárul. Mindenkit szeretettel hívnak és várnak a kiállítás kurátorai:
dr. Hermán M. János
tanszékvezető
dr. János-Szatmári Szabolcs
kancellár
Philipp Melanchthon (eredeti nevén: Philipp Schwartzerdt) (Bretten (Pfalz), 1497. február 17. – Wittenberg, 1560. április 19.): német teológus, reformátor, Luther munkatársa.
Eredeti nevét görög fordításban használta. Heidelbergben és Tübingenben tanult, ahol már 1514-ben előadásokat tartott az arisztotelészi bölcselet és a klasszikusok köréből. 1518-ban a görög nyelv és irodalom tanára lett Wittenbergben. Itt csakhamar Lutherhez csatlakozott, tiszta gondolkodást és világos kifejezési módot adott Luther eszméihez, dialektikai ügyességéhez és exegétikai jártasságához. Szelíden mérsékelni igyekezette Luther heveskedő kitöréseit. 1521-ben adta ki Loci Communes Rerum Theologicarum című művét, amely az első nagy protestáns munka a dogmatikai teologia területén s mely a szerző életében több mint 50 kiadásban jelent meg. Az ágostai hitvallás készítésében (1530) rendkívül fontos szolgálatot tett a protestantizmus ügyének. 1541-ben Wormsba és csakhamar ezután Regensburgba ment, hogy az ottani értekezleteken védje a protestantizmus érdekeit, de míg engedékenysége kárba veszett a pápai követnél, a saját pártját is maga ellen ingerelte engedményeivel. Luther halála után még inkább elvesztette a lutheránusok bizalmát úgy a római katolikusoknak a békesség kedvéért tett engedményeivel, mint az úrvacsorai tanban a kálvini irányhoz való közeledésével. Élete végéig folytonos teológiai vitákba bonyolódott, amelyek rendkivül bántották békés lelkületét. Kora tanárként nagyra becsülte, a „Praeceptor Germaniae“ jelzőt adományozták neki. Európa minden részéből özönlöttek hozzá a hallgatók. Írt egy görög és egy latin grammatikát, kommentárokat adott ki több klasszikus iróról, a Septuagintáról, bíbliai könyvekről;írt erkölcsi irányú műveket; szerkesztett hivatalos okmányokat, nyilatkozatokat, értekezéseket, válasziratokat; széles körű levelezést folytatott barátaival és kora vezetőivel. Összes műveit Bretschneider adta ki Corpus Reformatorum című nagy munkájában (28 köt., 1834-60).
(forrás: Wikipedia)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.