A SZAKI SZERDA célja, hogy a hét közepén, biztos pontként álljon azok rendelkezésére, akik szakmaisággal, tanulmányokkal, illetve ezekhez lazábban vagy szorosabban kötődő írásokra szomjaznak!

(Két A4-es ív összefut az íróasztalon, s illedelmesen érdeklődnek egymás kiléte felől?

-Elnézést, Ön életrajz?

-Nem, uram, én csak egy kísérőlevél vagyok )

Önéletrajzot írni nem egyszerű feladat, időnként pedig igen hálátlan időtöltés. Eltekintve azoktól a bölcsességektől (melyeknek nyílvánvalóan van alapja), mi szerint "egy egész élet kevés arra, hogy megismerjük önmagunkat", nem beszélve a felettes-én ről és egyéb pikáns dolgokról, önmagában véve nehéz ráhelyezni életünket egy lapra.

Mivel önéletrajzok alatt az esetek túlnyomó többségében olyan dokumentumot értünk, mely arra hivatott, hogy minket képviseljen, bemutasson, segítse személyünk (lehetőleg pozitív) megítélését olyanok számára, akik jó eséllyel korábban nem találkoztak velünk, és nincs kialakult véleményünk velünk kapcsolatban.

Nem állítom, hogy különlegesen járatos lennék az önéletrajzok világában ("akkor meg miért ír róla?"- jogos!), viszont kényszerből mégis ismserkednem kellett velük, és remélem, segíthetek az első nehéz pillanatokon túllendülni.

Tulajdonképpen két szempontból lehet osztályozni az önéletrajzokat. Van az ,,elbeszélős" forma, ami tulajdonképpen fogalmazásra hasonlít, melyben elmeséljük hogy kik vagyunk, milyen  nagyratörő célokkal jöttünk e világra, ehhez képest hol tartunk (sajnos legtöbbször- értsd:miért nem sikerült mindezt megvalósítani). Ez a forma , a ,,magyar tipusú" önéletrajz nevet viseli, szemben az "amerikai" tipusú önéletrajzzal, mely kivonatszerű, lényegre öszpontosító, vázlatszerűen mutatja be készítőjét.

A verseny tulajdonképpen eldőlt, előbbi verzióval alig találkozunk. Az amerikain belül pedig megkülönböztetjük a "kronológikus" tipust (mely a szakmai és tanulmányi előéletünkre összpontosít, és az elmúlt 10-15 év ,,fejlődését" igyekszik bemutatni, szigorúan időrendben visszafél haladva), illetve a ,,funkcionális" (előbbihez képest nagyobb hangsúllyal szerepelnek benne a különböző készségek, illetve a változatos, sokszor egymással össze nem függő tanulmányi és munkatapasztalatok).

Érzékeny kérdés, de kapcsoljuk ki mobiltelefonjainkat a zavartalan csend érdekében, helyezzük magunkat kényelembe, és nézzünk szembe vele: érdemes-e önéletrajzban gátlástalanul hazudozni enyhén szépíteni a tényeket? Egy dolog bizonyos: a kísértés mértéke igen jelentős. Nem biztos hogy ez a legkifizetődőbb (ha így van:sajnos...), illetve a legcélravezetőbb megoldás, de én azt hiszem, hogy hosszútávon a válasz (bármennyire is nagy a kísértés) az, hogy nem. Nem azért, mert nem szép dolog füllenteni (hisz ez evidens!), hanem azért, mert a világ szűkül, egyes iparágak úgyszintén, ráadásul egyre kevesebb cég vásárol fel jellemzően minél többet, tehát ha beküldünk egy önéletrajzot, akkor az eljut a piac jelentős részéhez. Az még csak elmegy persze, ha az állásinterjún akad egy Révai lexikon, és mondjuk kiderítik hogy "localitatea Ludus" az nem Ludas, hanem Marosludas, de amikor az angolul ,,kíválóan író és olvasó" jelentkező megkérdezi hogy mit jelent a ,,Welcome" felirat a lábtörlőn, az okozhat kellemetlen perceket. Hitelünk pedig gyorsan fogyhat. A bizalom sajnos nem olyan mint az abrosz az éttermekben: nem kapunk újat, ha folt esik rajta.

,,Műfajából adódóan" az önéletrajz egy rulett. Amennyiben eltérünk a ,,steril", ,,semmitmondó" száraz felsorolástól, és igyekszünk némi humort belecsempészni, elképzelhető hogy leendő főnökünk még aznap behív, és szerződést ajánl, és megkér, hogy a fizetést magunknak írjuk be, de az is lehet, hogy komolytalan benyomást keltünk, és amennyiben nem egy Grand Circus keres helyettesítő bohócot, nem lesz versenyképes a "CV"-nk. Kockáztatni persze lehet.