"Hiánypótló
kelet-európai retró downtempo."
CSEMEGE CSÜTÖRTÖK rovatunk elsősorban azoknak szól, akik szeretnek csemegézni, azaz olyan „kultúrtermékeket” fogyasztani, melyek a megszokottól eltérőek, vagy valóban ritkák és kiemelkedő minőségűek. A hét negyedik napján ezen túl ilyen finomságokból válogatunk nektek.
E héten is szervusztok kedves pékáés fiatalok! Eheti menünk desszertje egy zenekar lesz. Akikről szívügyünknek tartjuk lerántani a leplet előttetek. A nyitott lelkűeknek, és a műanyag feldolgozásokon túl is elhallóknak szívből ajánljuk a Bijou-t .
Ő egy anyaországi együttes, amely a minimál hangzást, lassú tempójú, nyugodtabb életérzést képviseli, amellyel mostanáig keveset találkozhattunk minket körülvevő zenei életben. A letisztult, akusztikus zenei alapokon és a lassú tempón jól érvényesül a finom, játékos énekdallam, valamint a könnyed, álmodozó, magyar szövegek.
Mint például a Mese című dalukban:
„Múlik az este, szétterül az éjjel
Vonatom keresi metszetét a térrel
Fülledt, forró az éj
Éget a szél
Mezítláb utazom, s meztelen a lelkem
Mögöttem maradt minden ami nem kell
Ismeretlen a táj
S száz csoda vár…”
A banda, 2003-ban alakult, azóta sok tagcserét és minden féle változást, de koncertet, és elismerést is megért. A Párizsban tapasztaltakat élményputtonyukban hazahozták, ide kívánták azt a légkört, szellemiséget zenéjükkel megteremteni. A Bijou dalai ilyenre is sikeredtek. Jók kávézáshoz, teraszon üléshez, borozáshoz, fagyizáshoz, lubickoláshoz, és öntudatra ébredéshez is akár. Mint a Céltudat című dalban is énekli énekesük, az a szép lyány, Hártó Szilvia:
„Célozz meg céltudat
Mutasd a szép utat
Vagy csak súgd fülembe
Mit rakjak üvegbe
S mit rakjak szerteszét
Önmagam kedvesét
Vagy annak hamuját
Egy kis zöld kapun át
Vessem a semmibe
Változás kell ide
Gyönyörű változás
A szomszéd is árkot ás … ”
Szilviáék énekelnek többek között egy bizonyos kék kabátról, arról, hogy a depresszió egy gyönyörű ló, és még arról is, hogy néha attól leszünk boldogak, ha megtanuljuk, hogy legyen valaki kevésbé fontosabb.
„… Talán futnék még, de már nincsen hova mennem
S a rosszat keresi az ördög bennem
Lehet utam egy változás, egy furcsa állomás
Nem tudom meddig tart, de már várom a végszót
Szeretném levenni az összes béklyót… „
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.